CsodaPatrik

Zuhanórepülés

Őszintén remélem, hogy ez a mélypont és ennél már csak jobb lesz. Nem csak a lelkiállapotom hanem a helyzet is. Éjjel amikor felébredt már azon gondolkodtam, hogy Isten, a Teremtő, az univerzum, a 42 bárki, vagy kinek ki, miért hagyja hogy ez legyen. De már megint az okokat a miérteket keresem holott marhára nem ezzel kellene foglalkoznom. Csak az a baj hogy eljutottam oda hogy bármin, és tényleg bármin elsírom magam. Egyszerűen szörnyű. Olyan hullámvölgyek vannak, amiket nem tudok hova tenni, bár leginkább csak néha van egy-egy kitörés felfelé, de leginkábbb a mélyben tapogatózom. Pedig türelmesnek kellene lennem még 1 hétig. Nem azt mondom, hogy jövő pénteken minden megváltozik és hirtelen minden happy lesz, de lesz fogalmunk arról legalább, hogy merre tovább. Kövessük a sárga utat, hagyjuk el a zöldet, vagy menjünk neki a mezőnek látatlanul? Fogalmam sincs. Próbáltam foglalkozni akkor vele, játszani, tanítgatni amit a dévényestől meg a konduktortól lestem el, de nem nagyon akarta. És ez is kiborít. Van amiben jobb de van amiben rosszabb mint eddig volt. DE MIÉRT? Nem értem, semmit nem értek már. Kicsit bágyadt is, nem tudom hogy az időjárás vagy a szervezétben zajló átprogramozás miatt van ez… lehet az utóbbi. Alacsony is volt valami májértéke a heti vérvételen. És nagyon kíváncsi leszek az MR eredményére is. Mindig vannak ilyen fordulópontok, legalábbis már többször hittem azt, hogy vannak és azután a hét után majd tudjuk mit csináljunk, hogy jobb legyen, de eddig egy ilyen fordulópont sem hozott olyan változást mint szerettük volna. Talán majd most ez a hét, de tényleg. Lesz itt minden, MR eredmény, látásvizsgálat, kontroll EEG… és utána mi lesz? Semmi nincs betervezve a következő hétre. Még. Pedig nem bánnám, ha lenne egy hetünk amikor nem KELL sehova menni, hanem mi választhatjuk meg mit csinálunk és hova megyünk. Ez alól kivételt képez a konduktor, hozzá bármikor, mert annak legalább van is értelme. Nem úgy mint a 3 hónap katonának… szörnyű nem is értem. Semmit nem értek. Főleg magamat amiért így viselkedem. De hiába próbálom magam kicsit helyrehozni. A kanapéról alig bírok felállni néha és nem csak azért mert fáradt vagyok, egyszerűen béna. Ez a legjobb szó rá, hogy béna. Lebénult, elmerülve a sok miért hogy mikor miafasz kérdések között mélyen a tengerszint alatt a kibaszott sötétben. 

 

De fel kell állni nincs mese. Maguktól a dolgok nem kerülnek a helyükre, nem csinálódik meg a kaja, nem eteti meg magát a macska. Még jó, hogy tudok úszni és nem félek a víztől. 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!